Történtek azóta dolgok, először is felvettek, igaz fizetős és durván rá megy minden pénzem de talán jó lesz. Majd kiderül. Egy hétig Drágámmal voltam, főztem meg minden, jó volt nagyon, nem is nagyon tudok már itthon lenni, már nem itthon vagyok otthon. De igy h mindig haza kell jönnöm, nem jó. Meg akarok állapodni egy helyen, h másra tudjak koncentrálni, de még 3 évig ez nem fog megtörténni, jó is annak akik pár hónap után megtudják ezt lépni, mivel erre ugyanúgy rá mehet minden, mivel őrlődsz, h mi lesz igy, és mindig elszakadni nem jó. Nekem már nagyon terhes néha. Jó lenne egy nyugis helyre hazamenni, nem mindig azt kapni h sose vagy itthon(24 évesen)és nem vágnák a pofákat ha hazajövök.Mennyire szép álom!De megint eladosom és nulla pénzből nehéz, segítség nélkül.Tudom irigyelni azokat, akiknek ehhez nem mérhető problémájuk van, mégis tudnak rajta nyávogni hetekig. Persze másoknak meg nagyobb gondjuk van, de most az gondolom elég komoly ez, nem egy kis bibi a lábamon. MIND1. Néha pár dolgot ugy feladnék, h ne nyomja már a vállamat. és talán akkor könnyebb lesz. Tudom rossz h ez megfordul a fejemben, de néha komolyan falba verném a fejem, h megint ugyanaz századszoorra, nulla megoldással. Ez van. Tegnap jó volt kicsit ugrálni Kowára, találkozni Csongorékkal. Szeptemberben meg még egy nagyot tombolok, aztán erősen mókus kerék...szerintem akkor még ennyire se fogok emberekkel kapcsolatot tartani, még nem tudom h lesz, de előre félek, h még ennyit se látom Drágám meg senkit kb.
Aztán meg lassan mindenből kifutok idejileg...és itt leszek 30 évesen semmivel a nagy semmi közepén, nulla élettel és egy baromira unalmas élettel a hátam mögött!Juppi
Ennyi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése